Három napja ülök otthon, s várom, hogy elkezdődjön. De nyomát se látom, pedig régen itt kellene már lennie. Nélküle a táj csupán zord, keserű és magányos. A fák ágai csupaszon állnak, néha egy-egy madár száll rájuk, más egyéb nem. Az utak is üresek, sárosak nélküle. Habár a legtöbben nem mondják ki, legbelül ők is hiányolják a jelenlétét. Hisz nélküle nem ünnep az ünnep. A felhők azt jelzik, itt az idő, hamarosan megérkezik! De a szemem azt mondja, csak csalódni fogok, ha hiszek benne.
Apa a fa körül tevékenykedik, anya pedig nagymamával a konyhában vágja össze a süteményeket. Csak egy személyt hiányolok, nagypapát, aki máskor mindig apának segít díszíteni. Ha ők díszítik a lakást, mindig ragyogó lesz a végeredmény. Szabályosan elrendezett, pompás, csillogó díszekkel öltik fel az otthonunkat, mely a szeretettől válik kiteljesedetté. De most valami még is hiányzik.
- Miért nincs még itt? Hol késlekedik ennyi ideig? - tűnődtem magamban, mikor egy kedves arc jelent meg mellettem.
- Min gondolkodsz, Emese? - kérdezte nagypapa vidáman.
- Nem szeretem a telet! - mondtam határozottan.
- Miért, hisz korábban mindig nagyon lelkesedtél érte.
- Igen, de most más. Most már csak azt látom, hogy hideg van, más nem!
- Mit szeretnél, ha milyen évszak lenne? - kérdezte fürkésző tekintetekkel.
Elfordultam az ablaktól, felé, hogy a szemébe tudjak nézni, majd mesélni kezdtem:
- Tavasz! Az a kedvenc évszakom. Már kora tavasz is boldogságot hoz az emberek szívébe a zord, és kíméletlen tél után! Kinyílnak az első virágok, a hóvirág, mely fehéren pompázik a ligetekben. A fák ágain apró rügyek jelennek meg, az élet visszatértét jövendölve! A fű is újból élénk zölden díszíti a kerteket és bár még esik az eső, az is mesebeli illattal kényeztet! Később, mikor a virágok nyílni kezdnek, a madarak is előbújnak, s szerelmes énekükkel dalolnak kedvesüknek.
- Azt hittem, a nyár a kedvenc évszakod, hisz szünet van.
- A nyár! Igazad van! A nyár a kedvenc évszakom! Bár, nem a szünet miatt. Nyáron ugyan a virágok illata már nem annyira erőteljes, de ahol eddig virágok illatoztak, addigra finom, gyümölcsökké fejlődnek. Szedhetünk meggyet, málnát, cseresznyét, epret! Késő este is elmehetünk sétálni anélkül, hogy megfáznánk, hisz olyan kellemes az idő. Ami pedig még kellemesebbé teheti, az a finom fagylalt, vagy strandolás a családdal és a barátokkal - mondtam vidáman, teljesen beleélve magam az évszak gyönyörűségeibe.
- Ez mind szép, és igaz. Csak azok a fránya szúnyogok ne lennének. Meg aztán, néha már túlságosan is meleg van. Ami már fárasztó.
- Igazad van, papa. Ezért jó az ősz.
- Jobb mint a nyár? - kérdezte.
- Ha belegondolok, igen! Ősz elején még meleg van, de már mindenki tudja, hogy nem tart sokáig. Megérik az alma, a dió, a mandula! A fák levelei lassan besárgulnak, bebarnulnak, ezzel csodás színt adva az unalmas hétköznapoknak. A parkok olyanok, mint egy bohókás festő remekműve! A sok szín ihletet ad az embereknek. Amikor pedig lehullanak, a lábunk alatt kellemesen ropognak. Nagyon szeretem a hangját. Aztán elkezd esni az eső, és egyre hidegebb lesz. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a színeket lecseréli a kopár üresség, a tél! - mondtam csalódottan.
- Igazad van. Sokan vélekednek úgy, ahogyan te. De tudod, a természetnek szüksége van a télre, épp úgy, ahogy minden élőlénynek az alvásra. Télen a természet piheni ki a fáradtságos évét. A hideg kicsit mindannyiunkat összehoz, hisz a legtöbb időt a lakásban töltjük, egymás társaságában, vagy elmehetünk korcsolyázni, síelni! A kisebb gyerekek persze szeretnek kijárni a hóba, hóembert építeni. Veled is sokat jártunk ki a közeli játszótérre mikor kisebb voltál. Emlékszem, nagyon szeretted a havat, a telet. Az igaz, télen korábban felkel a Hold, de az esték még sem teljesen sötétek, hisz a fehér hó megvilágítja az utcákat. A házakból kedves fények áradnak, s érzed ezt az illatot? - szagolt bele a levegőbe - tea és mézeskalács eszenciájának mennyei keveredése.
- Ezekben igazad van, nagypapa, de idén nincs hó. Hó nélkül pedig olyan, mintha az ősz végén rekedtünk volna, hosszú és fárasztó három hónapig! Amint vége lesz, azonban ahelyett hogy mindent a fehérség takarna be, meleg idő veszi kezdetét. Így nem teljes az év. Hiányzik belőle a fehérség, a tisztaság.
- Hát mégis csak szereted a telet!
- Igen, nagypapa nagyon szeretem, de hiányzik belőle az, ami igazivá varázsolja.
- Mi több kellene hozzá, mint egy szerető család, egy szerető otthonban?
A földre néztem, majd újból papára.
- Igazad van! Nem lehetünk telhetetlenek... Hisz így is olyan erőnk van, ami nagyon fontos, hogy minden ember szívében ott legyen. A szeretet.
Papa szemei mosolyogva figyeltek, mikor mama mellénk lépett.
- Gyertek asztalhoz, elkészült a vacsora! - mondta, majd kinézett az ablakon.
- Nézd csak! Esik a hó - jelentette ki ünnepélyesen.
